«Nincs becsülete!», vagy mit tegyünk, ha a férjünk a nyakunkra ült?

524

Gyakran kapunk kérdés-üzeneteket az olvasóinktól:

— A férjem már másfél éve nem dolgozik és nem keres lakást. Otthon ül, alszik, eszik, úgy tesz, mintha munkát keresne az interneten.

— A férjem semmit nem csinál a ház körül. Hazajön a munkából, eszik és leül számítógépes játékokat játszani/ tévét nézni/ a szociális hálózatokban ül.

— Az én férjem nem kezdeményez. Maga nem ajánl fel semmit arra, hogy miként töltsük a hétvégét. Nem hív engem színházba/múzeumba/étterembe. Nem kezdeményez annak kapcsán, hogy hova menjünk nyaralni. Ő mindennel elégedett. Nem akar új munkát/ruhát/lakást /házat.

Csinálunk néhány mély be- és kilélegzést. De, ismét. Ismét minden róla szól. És semmi magunkról.

— És hogyan befolyásolja a megnyilvánulása az Ön életét? Mi történik Önnel? Mit érez? — kérdezem meg az ügyfeleimtől?

A legnépszerűbb válaszok: «Fáradtnak, boldogtalannak érzem magam, férfinak, dühösnek és érzésektől fosztottnak».

Ebben  a helyzetben a fontos — nem adni algoritmusokat a férjek kijavításának vonatkozásában. Hiszen nem börtön vagyunk a felnőtt emberek átneveléséhez! Helyesen kell megállapítani a diagnózist a nőnél. Hiszen ő jön el a tanácsadásra. Ez pedig azt jelenti, hogy rossz így neki. Rólunk van szó és arról, hogy milyen kapcsolatot teremtünk  a párban.

Nos, akkor kezdjük az elején.

Mit tegyünk a «helytelen férjjel»?

1 lépés: Visszaemlékszünk

Emlékezzen csak vissza, az Ön férje mindig ilyen volt, soha sem kezdeményezett, lusta volt s nem dolgozott? Ha a válasz „IGEN” akkor semmit sem fog tudni megváltoztatni. Ön nem lesz képes kijavítani a férjét, nem fogja tudni átnevelni őt. Hiszen Ön nem az anyja. Hozzon döntést, hogy mit csináljon a továbbiakban.

Ha a válasz «NEM», ebből az következik, hogy vissza kell emlékezi arra a pillanatra a közös életükben, amikor a férje másként nyilvánult meg: aktív volt, céltudatos, szerető és figyelmes.

Visszaemlékezett? Jó. Most válaszoljon néhány kérdésre:

  • Emlékezzen vissza, hogy milyen volt Ön akkor?
  • Mi olyat csinált, amit nem csinál most?
  • Mi az amit nem csinált, most pedig csinál?
  • Milyen volt a megjelenése?
  • Milyen állapotokban nyilvánult Ön meg (Háziasszony, Lány, Szerető, Királynő).
  • Mi töltötte meg akkor?
  • Milyen forrásokat használt?

Lehetséges, hogy megtalálja azt, ami megihlette és felizgatta Önben a férjét, ami miatt Önbe szeretett és Önt választotta párjának többezer más nő közül.

Próbáljon meg ma átalakulni. Nem őmiatta, hanem saját maga miatt. Az ő reakciója pedig – mint egy súgó, hogy Ön helyes irányban mozog, vagy sem.

Loading...

 2 lépés: Változunk

Változtassa meg a gondolatát és a kimondott szavait. Az “Ő” témája helyett az “Én” témát tüntesse fel a mondatban. Például: ahelyett, hogy azt a kifejezést használja, hogy: «Nincs becsülete» használja azt, hogy «Becsülettől fosztottá teszem az embert. Megengedem neki, hogy elveszítse a becsületét». Ahelyett, hogy:  «A nyakamra ült» fogalmazzon úgy ,hogy «A nyakamra ültettem».

Az első kifejezésben Ön az áldozat nevében beszél, a másodikban – a szerző nevében. Amikor másként kezd el beszélni, akkor érzéseket fog tapasztalni, amelyek megjelenek Önnél. Az eredmény meg fogja lepni Önt.

Ön maga választ: hogy szerző vagy áldozat legyen. Az áldozatok képesek tűrni, veszekedni, nyavalyogni, de nem változtatnak semmin, hanem a gazdájuktól – a férjüktől várják el a tetteket. Hiszen. Ha neki kell megváltoznia, akkor Ön szerzői pozíciót adott neki, saját maga pedig rabságban van.

3 lépés: A gyermekkorunkban keressük az okokat

Érdekes, hogy ki varázsolta Önt el ebbe az áldozati pozícióba? Gyermekkorunk korai szakaszában döntjük el, hogy áldozatok vagy szerzők leszünk, négy éves korunkban. A gyermek élőlénynek születik, személyiséggé pedig válik, nézve  a szüleit, tanulva tőlük, szokásokat hozva létre, modort és reakciókat.

Ha Ön most automatikusan «megragad» az áldozat pozíciójában, a férfitől várva el a cselekményeket, akkor úgy tesz, mint egy gyermek, aki a gyermekkorában azt választotta, hogy áldozat lesz. Kit lát Ön a szerző-férjében: az anyját, az apját, vagy mindkettőt?

Kinek szolgál Ön, amikor kiszolgálja a férjét és egyidejűleg dühös ezért rá? Miféle gyermektörténet kerül a felszínre? Néha nagyon nehéz önállóan rendezni ezt. Ezért vannak a pszichológusok, a pszichoterapeuták. Ezért van értelme néha ellátogatni hozzájuk.

 4 lépés: Próbáljon meg úgy élni, mint egy férfi

Ha Ön önszántából ment férjhez, ha nem tartják erővel ebben a kapcsolatban,  akkor, ennek megfelelően, a férje nem kényszeríti Önt arra, hogy dolgozzon és pénzt hozzon a házhoz, főzzön neki, mosson rá, takarítsa a lakást, céltudatos legyen. Akkor ki kényszeríti erre? Ön, saját magát!

Lehetséges, hogy a férje a viselkedésével azt mutatja, hogy Önnek érdemes csökkenteni a sebességet és legalább egy kicsit olyanná válni, mint ő most: kezdeményezés nélkülivé, lustává, nem dolgozóvá?

Próbáljon meg úgy élni egy kicsit, mint ő. Kezdje napi egy órával. De100 %-osan. És főként a gondolataival. A gondolatokat a legnehezebb kikapcsolni. És még nehezebb Önnek ebben az állapotban élvezetet kapni. Észre fogja venni, de a férje elkezd valamit csinálni, amint a küldetése az Ön számára végre lesz hajtva.

Az Ön kezében van, hogy megváltoztassa az életét. Kezdjen el valamit másként csinálni az elkövetkező 72 órában. Legyen becsülete: tegye szabaddá a nyakát!

Ön hogyan jut ki a hasonló krízis helyzetekből?

Loading ... Loading ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.