Miért nincs szüksége a párjának tökéletes nőre?

491

A válasz a kérdésre, amely a jelen cikk címét képezi, így hangzik: «Mert nincs szüksége rá». Ezzel be is lehet fejezni, de gondolom, hogy Önöket érdeklik a részletek is. Akkor lássunk neki.

A saját történetemmel kezdem.

Másfél évig jártunk együtt, de a kapcsolatunk sehogyan sem lépett át a következő szintre. Nem értettem, hogy mi nincs rendben, nekem úgy tűnt, hogy annyira jó voltam, amennyire csak lehet. Szerelmes voltam és minden erőmet ebbe a kapcsolatba fektettem. De valahogy mégsem volt rendben minden.

Eljött a komoly és őszinte beszélgetés ideje. Akkor a párom többek között kiejtett egy kifejezést, amely egyszer és mindörökre megváltoztatta a felfogásomat Arról beszélyt, hogy milyen fantasztikus vagyok, szép, okos, jó, szexis, vidám és így tovább. Én belülről egyet értettem vele és a tudatom elkezdett gyöngülni ettől a bók áradattól, amikor egyszer csak azt mondta:  «De, az ördög vigye el, te eyszerűen tökéletes vagy! Egysezrűen kibírhatatlan veled emiatt!».

Úgy tűnt a számomra, mintha egy vödör hideg vizet öntöttek volna a fejemre azután, hogy kiléptem a forró szaunából.  Ez váratlan, fájdalmas volt. De igaz volt. Én valóban minden erőmmel igyekeztem tökéletes lenni, hogy velem akarjon maradni az élete végig. És ez valóban ellentétes eredményhez vezetett.

Azon a napon áttekintettem a megszokott  modellemet a kapcsolatokban  egy másik oldalról, és azon a napon kezdtem el az utamat a tökéletes énemtől a valódi énemhez.

Mit nevezek úgy, hogy «tökéletesnek lenni»?

Önök látták a « Stepfordi feleségek» című filmet? Ha nem – minden képpen nézzék meg. Nicole Kidman nagyszerű ott. Egy nő, aki arra törekszik, hogy tökéletes legyen, az elképzelésem szerint   — éppen egy ilyen «Stepfordi feleség». Igen, mindig jól néz ki, mindig jó hangulatban van, nagyon gondoskodó, kényelmes a férje számára. De, valahogy mintha mű lenne, tűlságosan édes, üres. Olyan, mint egy viaszkörte egy gyümölcsös tálban: szép, de nem igazi. Fel lehet használni a lakás díszítésére, de biztos, hogy nem lesz képes megtölteni és ellepni élvezettel, mint ahogyan erre a kosárban lévő szomszédjai képesek, még ha egy kicsit nyomottak is, vagy g9rbék talán. Azt hiszem, hogy az analógia egyértelmű..

Miért akarunk tökéletesek lenni?

Mint az ismeretes, az ember mindig úgy tesz, ahogy az kifizetődő a számára, bár ezek a hasznok lehet, hogy nem szemmel láthatóak. Az igyekezetben  a tökéletességre egy férfival kapcsolatosan szintén vannak rejtett motívumok. Íme néhány ezek közül.

A magánytól való félelem

Úgy tűnik a számunkra (és ez logikusan néz ki), hogy, ha tökéletesek leszünk, nem lesznek hiányosságaink, ha csak a legjobb oldalunkkal fogunk a partnerünkhöz fordulni – akkor egyszerűen nem lesz oka arra, hogy elmenjen. Miért szakítaná meg valaki a kapcsolatát egy olyan emberrel, aki minden téren jó? De, mint kiderül, tökéletesnek lehetetlen lenni, a partnerünknek pedig csak rosszabb az igyekeztünktől.

A pszichológusok egyet értenek azzal a véleménnyel, hogy minden viselkedési modell a gyermekkorból származik. Lehetséges, hogy egyszer régen megbüntettek minket valamilyen hibánkért vagy a nem megfelelő viselkedésünkért, és akkor a fejünkben megrögződött: ha rossz vagyok – akkor nem fognak szeretni engem és meg leszek büntetve, és egyedül fogok maradni.

Azért igyekszünk minden erőnnek jóknak lenni, hogy ne taszítsanak ki minket a rossz viselkedésünk vagy a rossz tulajdonságaink miatt.

Az ellenőrzés iránti vágy

A szakítástól és a partner elvesztésétől való félelem ahhoz a kívánsághoz vezet minket, hogy ellenőrizzük a kapcsolatunkat. Ekkor elkezdünk egyre több erőfeszítést tenni, hogy növeljük a vonzóságunkat és értékességünket a árunk szemében.

Valójában az igazi cél — érzelmi hatalmat kapni, hogy ne kelljen továbbra is aggódnunk amiatt, hogy egyedül maradunk.

A vágy, hogy szeretettek és értékesek legyünk

Igyekszünk jók lenni, hogy méltóan értékeljenek minket, megdicsérjenek. Szeretetet, gondoskodást, gyöngédséget, figyelmet, támogatást adunk és ugyan ezeket várjuk el viszonzásul. És minél kevesebbet kapunk vissza — annál jobban igyekszünk, kiérdemelve a partner szerelmét: «Tessék, nézd csak meg, én tökéletes vagyok, tehát megérdemlem a szerelmedet, nem?».

Amikor bizonyítékokra van szükségünk arra, hogy szeretnek minket – akkor minden erőnkel igyekszünk megmutatni ezeket a bizonyítékokat, méghozzá bármilyen áron.

Alacsony önbecsülés és önkritika

Egyenes függőség létezik: minél alacsonyabb az önbecsülés – annál jobban igyekszünk magabiztosaknak, vonzóaknak, kívánatosaknak mutatkozni. Vegyék észre, hogy nem lenni, hanem mutatkozni. Legbelül ugyan olyan önbizalomhiányosak vagyunk. Belül kritizáljuk magunkat a gyöngeségünkért és a hiányosságainkért, külsőleg pedig ellenkező tulajdonságokat demonstrálunk.

Egyszerűbben fogalmazva, ebben az esetben a tökéletessé válás motivációja fedi a „tökéletlenséget”.

Szerelem és a partner idealizálása

Amikor szerelmesek vagyunk, akkor az érzelmek kémiára arra késztet minket, hogy rózsaszín szemüvegben lássuk a párunkat. Észrevesszük a partnerünk legjobb tulajdonságait (vagy akár ki is találjuk ezeket, megszépítve a valóságot), eközben behunyjuk a szemünket a hiányosságaira. Idealizáljuk és a trónra emeljük a partnerünket

Természetesen mi is meg akarunk felelni ennek a kitalált ideálnak. És akkor arra törekszünk, hogy úgy nézzünk ki, ahogyan szerintük a partnerünk akar látni minket. Igyekszünk a legjobbnak lenni. Eközben, amikor szerelmesek vagyunk, testünkkel és lelkünkkel igyekszünk gondoskodni a partnerünkről, kifejezni a szerelmünket iránta, egyszerűen azért, mert jó nekünk mellette és azt akarjuk, hogy neki is jó legyen.

Ezért alakul úgy, hogy az igyekezet tökéletessé válni – a maga módján egy manipuláció. Ahhoz, hogy jól nézzünk ki mások szemében, hogy kiérdemeljük a szeretet, hogy ellenőrzést kapjunk a kapcsolaton, hogy magunk mellett tartsuk a férfit, stb… A féltékenység megvakít, és hogyan tovább?

Hallgassa meg saját magát: mi irányítja Önt, amikor csak a legjbb tulajdonságait igyekszik megmutatni, amikor igyekszik tökéletes lenni a párja számára? Azt mondják, hogy a tudatosítás — az első lépés a változásokhoz.

Loading...

Dehát miért nincs szükség egy tökéletes nőre?

Térjünk vissza a cikk címéhez. Nézzük meg ,hogy mihez vezet a „tökéletes” viselkedési modell egy nőnél a kapcsolatban.

Kritika és vád

Egy bizonyos pillanatban a párnál elveszlik az „adni-kapni” egyensúly. Elkezdünk kifogásokat hangoztatni: «Nézz oda, mennyire igyekszem a számodra! És te mit csinálsz?».

Lehetséges, hogy a férfi nem kérte, hogy ennyire igyekezzünk a számára, de mi továbbra is kényszerszerűen tesszük a jó dolgokat és ami a legfontosabb megköveteljük, hogy kapjunk valamit ezért cserébe. Természetesen, ez ferdén sül el: a nő nem kapja meg a vártakat és már nem csak egyszerűen kéri, hanem követeli a férfitól, hogy megadja ezeket. Eközben pedig még több erőt fektet abba, hogy a férfi mégis csak megfelelő módon értékelje az igyekezetét. A kör bezárul.

A bűntudat érzése

Kritizálva egy férfit, tudat alatti szinten bűntudatot keltünk benne azért, mert nem felel meg az elvárásainknak. Az, aki legalább egyszer érzett bűntudatot, tudja, hogy milyen kellemetlen ez és hogy mennyire nehéz hosszú ideig ilyen állapotban lenni. Természetesen, ahelyett, hogy megfelelne, a partner elzárkózik és eltávolodik. Időnként pedig még mindenek ellenére cselekszik is, arra törekedve, hogy kiálljon a szabadságra való joga mellett.

Hiszen valójában a férfi nem akar tökéletes lenni, önmaga akar lenni. Igen, a maga gyöngeségeivel és hiányosságaival. De hiszen ezek a dolgok teszik őt különlegessé, és megvan a teljes joga arra, hogy ilyen legyen, még akkor is, ha a nő nem engedheti meg magának ugyan ezt.

Fáradtság és depresszió

Valóban nagyon elfáradunk és kétségbeesünk, mivel állandóan ügyelni kell magunkra és tartani kell az „Én tökéletes nő vagyok” márkát. És végeredményként öröm és élvezet helyett felhalmozódik a belső ingerültség, a sértődöttség, a kielégületlenség. Ez nagyon ok energiát él fel és üressé tesz.

Érdemes-e elmondani, hogy ilyen állapotban nem maradnak tartalékaink arra, hogy kitöltsünk a párunkat és fenntartsuk a harmóniát a kapcsolatban?

«Jó-rossz»

Nem tudom, hogy hogyan is működik ez, de már régóta ismert: minél tökéletesebbnek igyekszik lenni az egyik – annál több hiányossága jelenik meg a másiknak. Figyeljen oda erre a dinamikára  a kapcsolatban. És végül mind a két partner boldogtalannak érzi magát és nem érti, hogy mi történik, miért romlott meg a kapcsoltuk.

A férfi elkezd unatkozni

Elveszlik a motívcója, hogy fejlődjön, sikereket érjen el, hogy hódítson. És most komolyan, minek? Hiszen hihetetlen a kedvében járó és kényelme és felesége van, aki mindent megbocsát és készen áll megbékélni mindennel, a viselkedésétől és az eredményeitől függetlenül.

Minél kevésbé érzi egy nő a személyes határait – annál jobban kezdi el a férfi ellenőrzini, hogy milyen messze mehet el a szabadságában, hogy megtegyen mindent, amit akar, nem félve attól, hogy elveszíti a kapcsolatát. Nem valami vidám kép, igaz?

Dehát mit csináljunk ezzel?

Mint az nem furcsa, az első szakaszban SEM-MIT. Ne tegyen hirtelen lépéseket, nem távolodjon el  apartnerétől, hogy megszakítsa ezt az ördögi kört.

Egyszerűen tudatosítsa magában. Miért törekszik arra, hogy tökéletes legyen? Mi irányítja Önt? Mit akar viszonzásul ezért? Hogyan hat ki ez a partnerével való kapcsoltra?

Önnek ki kell juttatnia mindezt a tudat alatti szintről a tudatos szintre. Amikor Ön becsületesen és őszintén be fogja vallani magának, hogy mi is a motivációja, amikor észre veszi, hogy valójában mit is akar — érdemes ezt őszintén megbeszélni a partnerével, megosztani vele a felfedezéseit, egy bizalmas beszélgetésre hívva meg.

Biztos vagyok benne, hogy neki is van mit mondani Önnek. És akkor mindkettőjüknek lesz választása. Nagyon egyszerű választás: úgy tenni, ahogy megszokták, vagy valamit másként csinálni. Hogy pontosan „hogyan másként” – azt már döntse el egyedül, itt semmit sem fogok tanácsolni.

Ön hajlandó megváltozni és nem lenni tökéletes többé?

Loading ... Loading ...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.